Augusztus 31-én a napfényes délelőtt összegyűltek a tanárok, diákok és kedves vendégeink, iskolavezetők, hogy megnyissák Szolnok megyei jogú városban a 2026-27-es tanévet -- , amely a Szolnoki SZC Jendrassik György Gépipari Technikumának a századik tanéve. Az ünnepségen jelen voltak a megye és Szolnok város vezetői, gazdasági vezetői, kulturális és ifjúsági szakértői az óvodától az általános iskolákon át a középiskolákig. Ünnepélyünk kezdetén az iskola zászlajának bevonulása történt, 13. osztályos diákok kísérték. A zászló is sokat látott már életében, minden ünnepségen részt vesz és szalagot kap minden végzős évfolyamtól, tudna mesélni… Száz évet méltatunk ma, mondta Pogány Attila, száz év alkalmazkodást, száz évnyi tudás átadását, száz év változásait követve nyomon.

Rost Andrea országgyűlési képviselő köszöntött mindenkit, és ezt a századik mérföldkövet emelte ki beszédében: sok generáció kapott itt modern tudást, mert nagyot álmodni, hiszen jól képzett és tenni akaró emberekre van szükség, a pedagógus példaadó volt mindig is a fiatalok számára.

Györffy Mihály, Szolnok város polgármestere Edgar Allen Poe gondolatát idézte, mely szerint nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében. S természetesen a kudarc, a hibák is a tanulás részei, és a sikeres út része. Az a tudás a legértékesebb, amelyért megküzdöttünk.

A Gépipari ünnepi műsorában elsőként Kiss Szabolcs 12.D osztályos diák zongorajátékát hallgathattuk meg, aki egy szépen csengő Chopin-darabot játszott nagy átéléssel. Majd Juhász Bálint (13.A) mondott verset, Rudyard Kipling Ha című versét, melyet Kosztolányi Dezső fordított magyarra. Ezt mezőségi néptánc követte, amelyet Balaska Attila és Cseh Anna adtak elő, friss csárdást lejtve kápráztatták el a közönséget.

Molnár Aranka, a Gépipari igazgatónője az évnyitó beszédében a szolnoki oktatói közösség összefogását emelte ki, amely a száz év alatt szimbolizálta tanárok, diákok, szülők szoros kapcsolatát. A diákok ötletei is formálják az iskolát, s ma már az iskola nem elsősorban az információ átadására épül, hanem az információ használatát a közösségben, ahol egymást segítik az emberek. S e centenáriumi év úttörői a mostani kilencedikesek, mentoraik pedig a felsőbb évesek. A rendezvénysorozat, amely végigkíséri majd ezt a rendkívüli tanévet, megható része, hogy az ünnepségen megjelentek az ötven éve a Gépipariban végzett öregdiákok, akik arany oklevelet vehettek át az igazgatónőtől.

A jövőt csak úgy építhetjük, ha a múltból tanulva mindig jelen vagyunk a jelenben, és nem mindig a következő lépést tervezzük. Hagyni kell a diákoknak megélni a jelent s ez biztosítja majd a jövő pilléreit.

Az ünnepség záró mozzanataként Szolnok megyei jogú város ajándékot adott át Kalmár Andrea főigazgató asszonynak, Molnár Aranka igazgatónőnek, Hicsó György kancellárnak. Szeretettel gratulálunk!

A szép ünnepség egy nagyon szívélyes állófogadással ért véget, amelyen kedves pohárköszöntőt hallhattunk Kalmár Andrea főigazgatótól.

Még száz évet, kedves Gépipari! Legyél kedvenc helye, mentora, kikötője, közösségfejlesztője még sok diáknak!