Történet
ISKOLATÖRTÉNET
Az iskola megalakulásáról valljon az egyik legilletékesebb, Körtvélyessy Dezső, az iskola első igazgatója. Az ő szerkesztésében jelent meg az iskola első Értesítője, amelynek a Jelentés az 1928-29. tanévről c. fejezete így kezdődik: Intézetünk 1927. novemberében kezdte meg működését, s így most a második évet fejezte be. Az első évfolyamra 76 tanuló iratkozott be.
Az iskola története aztán a folyamatos átszervezések, névváltoztatások története is. Korok jöttek, korok mentek az iskola maradt, de hogy maradni tudjon, mindig változott, és mindig megújult. Az ókori rómaiaknak külön kifejezésük volt erre: genius loci, a hely szelleme: ez az, ami máig változatlan. Joggal állítjuk hát mi, az iskolát féltő gonddal szeretők, hogy 1927 óta őrködik a Gépipari épülete az Eötvös tér nyugati oldalán a magas szintű műszaki műveltség felett.
1927-ben iskola az állami Fa- és Fémipari Szakiskola nevet vette fel. A szakiskolai oktatás a háború után bővült felsőipar-iskolaira és dolgozók gépipari középiskolai képzésére, igaz csak esti tagozaton. Aztán 1947-től Műszaki Középiskolára nevezték át az intézményt, s az utolsó kifutó szakiskolai osztály az 1948/49-es tanévben különbözeti vizsgával már érettségi vizsgára is mehetett az iparügyi miniszter utasítására.
1949/50-től kezdődik az az időszak az iskola történetében, amikor szinte évente változtatnak az iskola elnevezésén, az oktatott szakok is állandóan változnak, csak a gépiparhoz való kapcsolódás marad végig változatlan.
Az elnevezések sorban: Ipari Gimnázium, Vas- és Fémipari Gimnázium, esti tagozaton Dolgozók Műszaki Középiskolája, 19.sz. Általános Gépészeti Technikum, 10.sz. Kohó- és Gépipari Technikum, 16.sz. Általános Gépipari Technikum és 28.sz. Dolgozók Gépipari Technikuma.Az 1955/56. tanévtől kapta meg az intézet a Szamuely Tibor nevet, hogy aztán ez 35 évig rajta is maradjon. Sokan máig ezen a néven említik az iskolát.
A technikumi jelleg 1969/70-ig megmarad. Ettől a tanévtől Szamuely Tibor Közlekedés- gépgyártó Ipari Szakközépiskola az új név, és ezt ismét profilváltozás követi: szakközépiskolai osztályok kezdik el munkájukat, ezzel párhuzamosan kezdenek kihalni a technikumi osztályok.
Az 1972/73. tanévben érettségizik az első szakközépiskolai modellben végzett osztály.
Az 1978/79. tanévtől szakmunkás képzési célú osztályokban is tanulhatnak egy ideig az ide járók.
Az 1985/86. tanévben az oktatás koncepciója változott elindult újra a technikumi modellű képzés, 4+1 év időtartammal, s ez maradt végre a mai napig.
Változatlan marad azonban az iskola névváltoztatásának nemes hagyománya.
A rendszerváltás kapcsán a magyar gépipar egyik legnagyobb képviselőjének, a „magyar dízelmotor gyártás atyjának”, Jendrassik Györgynek a nevét veszi fel az intézmény.
A hagyományos gépészet mellett a kor szellemének megfelelően új szakirányok oktatása kezdődik: a műszaki informatika CAD-CAM informatikus, a közlekedési szakirány közúti üzemviteli ellátó szakmai kimenettel. Új, felnőtteknek szánt oktatási formaként 1997-ben távoktatási jellegű gimnáziumi képzés indul az iskola falai között. Ekkor kezdi meg itt működését a kecskeméti GAMF kihelyezett főiskolai levelező tagozata, s innentől felsőfokú szakképesítés szerzésére is mód nyílik.
Az iskola első összevonására 1996-ban került sor. Ekkor a Bán úton lévő Baross tagintézménnyel került egy vezetés alá. Ezt követően 2008-ban az akkori fenntartó a szolnoki műszaki és szolgáltatási szakirányokat magába foglaló középfokú oktatási intézményeket két nagy egységbe, olvasztotta össze. Így lett részese a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskolának tagintézményünk, a Jendrassik György Gépipari Tagintézmény. A 2010. év ismét változást hozott, a TISZK-es rendszer szerint folytatott gyakorlati képzés egyik központi helyszíne lettünk.
A Szakképzési Centrumok létrejötte újabb bővülést, átszervezést jelentett. A fenntartó meghagyta a két nagy Szakképző intézmény, de további tagintézményekkel bővítette őket. Így jött létre a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum, tagintézményünk a Jendrassik György Gépipari Szakgimnázium néven élt tovább. A további központosítás eredményeként a Szolnokon működő két nagy Centrum 2019. július 1-vel fúzionált és létrejött a Szolnoki Szakképzési Centrum, immár 11 szakképző intézménnyel foglalva magába. Ma a város legnagyobb szakképző intézménye a Szolnoki Szakképzési Centrum részeként működik a nagyhírű alma máter. A hivatalos név sokszor változott, ahogy a történelem fordulását élte az iskola. Mégis itt áll büszkén, jellegzetes tájékozódási pontként a városban, s több tanulónknak édesapja, nagyapja is itt szerzett végzettséget.
"Gépipari a generációk iskolája."
NÉVADÓNK
JENDRASSIK GYÖRGY
(1898 - 1954)
A Budapesti József Műegyetemen végezte tanulmányait, majd a Berlini Egyetemen híres fizikusok, Einstein és Planck előadásait hallgatta. Gépészmérnöki oklevelét Budapesten 1922-ben szerezte meg. 1927-től dolgozott a Ganz Részvénytársaságnál, ahol a dízelmotorok fejlesztésébe kapcsolódott be. Ő szerkesztette a világhírű Jendrassik-motort, melynek első darabjai egy- és kéthengeresek voltak, később alakult ki a négy- és hathengeres, négyütemű, kompresszió nélküli, előkamrás motor.
Következő lépésként a gázturbina továbbfejlesztésével foglalkozott. A kutatások előmozdítása érdekében 1936-ban megalakította a Találmánykifejlesztő és Értékesítő Kft.-t. Tekintélye egyre növekedett, 1942-45 között Ő volt a gyár vezérigazgatója. Tudományos érdemei elismeréseképpen 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
A háború után gázturbinás fejlesztő tevékenységét nem tudta folytatni, bizalmatlanság vette körül, ezért egy külföldi útjáról nem tért vissza. Argentínában élt egy ideig, majd Angliában telepedett le, ahol saját üzemet alapított. Magyarországon hetvenhét találmányát tartják számon. Utolsó nagy jelentőségű találmánya a nyomáscserélő volt.
Legfontosabb találmánya az első önálló tűztérrel rendelkező, kis teljesítményű
(73 kW-os), jó hatásfokú 21,2%-os turbina. Ez is belső égésű hőerőgép, tüzelőanyag termokémiai energiáját alakítja át hő-, majd mechanikai energiává.
A motorokkal ellentétben itt a munkafolyamat stacionáriusan megy végbe, és minden fázisa más és más géprészben történik (kompresszor, hőcserélő, tüzelőtér, turbina). A gázturbinában nincsenek nagy, alternáló tömegek, áramlástechnikai előnye, hogy könnyebb súlyú gépek készíthetők.
Jendrassik nagy érdeme, hogy világosan látta a gázturbina jövőjét a repülésben, ami nélkül távolsági vagy katonai repülőgépeket ma már el sem tudnánk képzelni.
