A téma a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia kialakulása, és a segítségnyújtás az érintett fiataloknak.
A pszichológus szerint az olvasási, írási és számolási nehézségekkel küzdő gyerekeknek csak körülbelül 15-20 százaléka rendelkezik valóban agyi és egyéb szervi elváltozásokkal, amelyek indokolják az olvasási, írási képtelenséget. A többieknél „csak” nehézséget okoz a kevés és hiányos gyakorlás, a tudatosság hiányában.

Szerinte a gyerekek nem túlterheltek, hanem túl sok a csábítás a kütyük és az internet világában. Szívesebben ülnek képernyők előtt, mint sportolnak, ezért a mozgás hiánya is problémákat okoz az izmok fejlődésében és a koordinációban. A kisebb gyerekeknél a hintázás is jótékony hatású, a következő lépés pedig a kézügyesség fejlesztése: hajtogatás, fűzés, fonás, agyagozás, modellezés… mind előkészítik az írás és az olvasás, a számolás megtanulását. A fejlesztő terapeuta a képességeket játékos formában alakítja készségekké.

Semmelweis Ignác gondolatait követi: a tisztaság, a játék, a mozgás elengedhetetlen a normális fejlődéshez, és tilos az erőltetés, a folytonos aggodalmaskodás. A számolás megtanulásához pedig a térbeliség látása, a formák különbségeinek érintéssel való tapasztalása fontos a gyermekeknél. Láthatjuk, hogy már kisgyermekkorban kellene tenni azért, hogy a gyermekek később jól teljesítsenek az iskolában.